A szaunák titokzatos, sokoldalú világa

Az utóbbi években a  természetes/holisztikus gyógymódok iránti érdeklődéssel párhuzamosan nőtt a szaunák iránti lelkesedés világszerte, ami az izzasztókunyhók változatos fizikai megjelenésén is mérhető: a rusztikus back-to-basics verziókon túl ma már luxus- és high-tech szaunákban élvezhetjük a tisztulás gyönyöreit. Ezek a modern épületek persze már messze nem azonosak azokkal a bronzkorból származó ,,ősszaunákkal”, vagyis iglu-szerű, kőből készült konstrukciókkal, amelyeket például Nagy-Britannia és Írország területén vizsgáltak a kutatók, azonban az elv, amely szerint működnek, ugyanaz. Dalva Lamminmäki finn szakértő szerint a szaunák sikertörténete akár 10.000. évvel ezelőttre is visszanyúlhat, noha eleinte ezek a ,,varázskunyhók” egyszerű földbe vájt üregek voltak, ahol a gyógyulni vágyók felforrósított kövekre loccsantott hideg vízzel elították elő a gőzt, amit különféle gyógynövényekkel illatosítottak. 

Noha a skandinávok joggal érezhetik magukat szauna nagyhatalomnak, azért az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy sok más nációnak megvan a maga sajátos ,,gőzkultúrája”. Az iszlám világ törökfürdői, a japán onszenek, a mexikói és amerikai őslakos indiánok izzasztókunyhói mind-mind azon a közös elven működtek már a kezdetektől fogva, hogy a forróság és gőz valamiképpen megtisztítja az embert, és segít neki kapcsolatot teremteni a spirituális világgal. „A különböző korokon keresztül minden kultúra megőrizte a maga sajátos gőzfürdő hagyományát: az ottomán hammam, a maya temazcal, a japán mushi-buro és kama-buro, az orosz banja illetve a klasszikus finn szauna mind kiállták az idő próbáját.”  — írja Emma O’Kelly a The Power of Deep Heat című könyvében.

Manapság rengetegen építik be a szaunázást (a masszázzsal és a jógával egyetemben) a heti időbeosztásukba, mint a túlhajszolt 21. századi életforma hathatós gyógyszerét. Azonban az ősi kultúrákban a szauna szerepe messze túlmutatott az ember fizikai jóllétén: az ősi skandinávok, akárcsak az amerikai indián őslakosok a négy őselemet (levegő, víz, tűz, föld) tisztelték mindenek fölött, a szauna tehát számukra egy kifejezetten spirituális hely volt, amely mintegy összekötötte a földi világot a láthatatlan, spirituális világgal. Lamminmäki szerint a szauna fontos szerepet töltött be a népi gyógyászatban, hiszen az emberek hite szerint a gőzkunyhót átjárta az elődök, az ősök, és az istenségek ereje, így kapocsként szolgált számukra a két világ között. Mivel a szaunázás rítusa a Kalevalában, a finnek nagy nemzeti eposzában is többször megjelenik, ezért manapság sem ritka, hogy a szaunák ajtaját és ablakát a Kalevala történetéből kiragadott szereplők ékesítik faragványok formájában.

A természetfeletti erők képviselője még a szaunában Saunatonttu, az éles szemű tündér, akinek feladata a rituális tisztulás közben a rendet felügyelni, különös tekintettel a szaunában rakoncátlankodó gyerekekre. Noha a magyar gyógyfürdők többségében 14 éves kor alatt nem ajánlják az izzasztókunyhók használatát, a finn gyerekek többsége első szaunaélményét még kisbaba korában szerzi.

Noha az 1890-es években Finnországban illegálisnak nyilvánították a népi gyógyászatot, így egy időre a spirituális szauna használat is tabunak számított, maga a hagyomány mégis fennmaradt és fű alatt öröklődött tovább generációról generációra. Manapság Finnországban csakúgy mint a Baltikumban vagy éppen Oroszországban egyre inkább kezdik újra fölfedezni a spirituális- és fizikai gyógyulás lehetőségét a szaunában. Jó példa erre az észt rendezőnő, Anna Hints idei Sundance fesztívál-díjas filmje, a Smoke Sauna Sisterhood, mely egy csapat nő gyógyulását járja körül, ahogy a hagyományos erdei izzasztókamrában, úgynevezett füst szaunában összegyűlnek, majd a kúra során együtt szembenéznek az őket ért nehézségekkel és traumákkal. A skandináv népeknek a lelki megtisztuláson túl egyfajta közös bázist is jelent a szaunázás mint olyan, így tulajdonképpen a nemzeti identitás alapját képezi, ahogy azt az interjú során Lamminmäki is többször megfogalmazta. Mind az észt, mind a finn szaunakultúra felkerült egyébként a közelmúltban az UNESCO világörökségi listájára, ami a turizmusban is mérhető növekedést hozott az említett államok számára. Lamminmäki szerint a szaunák népszerűségének fontos eleme, hogy az emberek a gőzben egyenlőek: a jótékony forró pára előnyeit minden test egyformán élvezheti, kortól, súlytól, nemtől és bőrszíntől függetlenül, mialatt az elme lecsendesül, és elengedi a kicsinyes mindennapi frusztrációkat. A kontinentális éghajlaton a tél beköszönte különös terhet ró a szervezetünkre, hiszen meg kell birkóznia a hideggel, a széllel, a korai sötétedéssel. Ebben az időszakban különösen ajánlott tehát felkeresni egy gyógyfürdőt, és például szaunázással, illetve a szaunázást követő hideg zuhannyal növelni a szervezet ellenállóképességét. Hogy a gyakorlat ne váljék egyoldalúvá, érdemes megfigyelni, ahogy a kúra hatására lelkileg is egyre rugalmasabbá és erősebbé válunk.